~01.Fejezet~

*Faith szemszöge*

A fejem eszméletlenül sajgott, a szemeimet nem bírtam kinyitni és meg sem bírtam mozdulni. Ez a drognak köszönhető, de az elcseszett életemmel már nem bírok róla lemondani, és nem is akarok. Lassal ültem fel az ágyban és kinyitottam a szemeimet. Határozottan nem emlékszem, hogy kerültem ebbe a szobába. Szép volt, úgy nézett ki mint egy több csillagos szálloda szobája. Lenéztem magamra, egy férfi melegítőt viseltem egy férfi pólóval. Lassan felkeltem, az ágy mellett megtaláltam a kabátomat. Halkan mentem ki a szobából, mert ha valami gazdag elmebeteg hurcolt engem ide, ideje lelépnem. A ház hatalmas volt, alig találtam meg a lépcsőt. Leérve megpillantottam egy férfit. Nem is férfi volt, inkább fiú. Huszonéves lehetett, haja szőke volt, és nem úgy nézett ki mint aki elakart rabolni. Észbe kaptam, és mivel nem figyelt, odarohantam az ajtóhoz és kinyitottam.
-Hééééé!-kiáltott utánam. Kirohantam a házból az utcára. A gazdag környéken voltam, nem is csodálkoztam, mivel a ház is hatalmas volt. Futottam végig a hosszú utcán, míg valaki karon nem ragadott és együtt estünk el.
-Mi a...?-szitkozódtam és felálltam-Normális vagy?-vetettem oda neki, mikor ránéztem. Értetlen arccal nézett rám, kék szemei zavarodottságot tükröztek. Kirántottam kezei közül az enyémet és siettem tovább, otthagyva őt.
-Megmentettelek.-szólt oda úgy, hogy halljam. Nem értettem, mitől kellett volna engem megmentenie. Megtorpantam, lassan, megfontoltan fordultam vissza és összeráncolt szemöldökkel néztem rá.
-Mitől?-kérdeztem, úgy gondoltam tudnom kell, mivel semmire nem emlékszem a tegnapból.
-Mikor-kezdte és közelebb jött hozzám-szóval, tegnap este egyedül mentem haza egy buliból és mikor egy sötét sikátorhoz értem, hangokat hallottam onnan. Bementem és ott találtalak téged. Teljesen be voltál állva, a földön feküdtél, remegtél. Csak egy kabát volt rajtad és egy..fehérnemű. Hívtam egy taxi-t, segítettem neked beszállni és hazahoztalak. Elláttam a sebedet, mert megsérültél és adtam rád ruhát.
-Miért csináltad?-nem értettem ez a fiú miért akart nekem segíteni, csak egy lány vagyok. Egy olyan lány aki nem jó. Ez a srác túl kedves velem és nem tudom miért.
-Nem hagyhattalak csak úgy ott.-azt hitte ezzel magyarázatot adott tetteire, pedig nem. Ebben a világban már senki sem segít olyannak, akit nem ismer. Hirtelen egy kép villant be szemeim elé, amitől megrémültem. Egy sötét helyen vagyok és valaki beszél hozzám. Nem értettem, hogy mit, de a hangok alapján férfi volt. A félhomályban megláttam egy fegyvert a kezében. Ha ez tegnap történt, ez a fiú meg is hallhatott volna, csak mert segíteni akart, hiába, hogy akkor már egyedül voltam a sikátorban, mikor ő megtalált.
-Nem ismersz!-háborodtam fel, ugyanis féltem, hogy másképp is történhetett volna. Nem tudom miért, de féltem...
-Nem érdekelt!-tárta szét a karját és idegesen az égre nézett. Mondani akartam neki valamit, de nem jött ki hang a torkomon. Összehúztam a kabátomat, megfordultam és elindultam. A szél enyhén fújt, belekapott hosszú, sötét hajamba. Vajon miért akart nekem segíteni? Nekem még sosem segített senki, ezért lettem ilyen. Beérve a régi, lepukkant épületbe, a saját kis lakásomhoz vettem az irányt, mikor valaki utánam szólt.
Megfordulva Tom-ot láttam, a házak tulajdonosát. Rosszat sejtettem, ugyanis már egy jó ideje el vagyok késve a bérleti díjjal.
-Faith beszélnünk kell.-mondta.
-Kérlek-kezdtem, ahogy közelebb mentem hozzá-csak adj még egy napot, csak egyet.-könyörögtem, mert ha innen kitesz, az utcára kerülök.
-Nem lehet, már így is halasztottam, miattad. Faith, az emberek ide azért költöznek, mert ezt engedhetik meg maguknak, de te még ezt sem. Tudtommal van...munkád. Mindegy, hogy milyen munkád, de kapsz fizetést, nem? Te lány mire költöd?-nézett rám az ősz hajú férfi komoran. Lehajtott fejjel válaszoltam.
-Csak egy nap Tom. Megígérem, hogy holnapra megszerzem a pénzt.
-Nem tetszik ez nekem.-fonta össze karjait a mellkasa előtt és összeráncolt szemöldökkel nézett rám.
-Mindegy honnan szerzem a pénzt, holnapra meglesz.-mondtam határozottan, bólintott, majd megfordultam és bementem a lakásomba. Lehuppantam egy székre és meggyújtottam egy szál cigit. Meg kell szereznem a pénzt holnapra, de kitől és hogyan? 1 nap alatt képtelenség megszerezni, ha csak nincs olyan ismerősöd aki tud..segíteni. Felpattantam a székről, de azzal a lendülettel ültem vissza. Ha ő segítene is nekem, akkor is először meg kéne találnom. Idegesen vettettem el az ötletet, majd a fiókból egy szem fehér pirulát vettem elő és vízzel lenyeltem. Felkaptam magamra a saját ruhámat, a kabátomat és indultam el más megoldást keresni, ezúttal a munkahelyemen.

*Niall szemszöge*

Amikor a lány megfordult, visszasiettem a lakásomba, elvettem az asztalról a kocsikulcsot és a garázsba érve beültem a kocsiba. Fogalmam sincs miért, de követtem a őt. Tudni akartam, hogy mi történt tegnap azelőtt, mielőtt megtaláltam volna és tudni akartam a nevét. A szemeim előtt lebegett fagyos, kék tekintete. Valami volt a szemében amitől megfogott és mégis eltántorított. Láttam, ahogy bemegy egy elhagyatott épületbe. Kiszálltam a kocsiból és utána siettem. Lépcsőn ment föl, majd a második ermeletnél egy ajtóhoz ment, mikor nyitotta ki az ajtót valaki utána szólt. Faith. Így szólította őt az idős férfi. Hallottam ahogy valami bérleti díjról beszélnek, és a lány, vagyis Faith azt bizonygatja, hogy holnap megszerzi a pénzt. A férfi beleegyezett, majd Faith bement az ajtón. Visszafordultam a lépcsőn és a kocsimhoz mentem. Egy darabig a járműben ülve vártam, fogalmam sincs mire. Talán a lányra, hogy még többet tudjak meg róla. Nem hiszem el, hogy itt lakik és súlyos anyagi gondjai vannak. Segíteni akarok neki, és ez megrémít, mert semmit nem tudok róla, nem tudom miért csinálom ezt az egészet. Ajtócsapódást hallottam és megláttam őt. Már sötétedett, a szél egyre erősebben fújt. Kiérve a szél belekapott a hajába, mikor hátra pillantott, egyenesen arra a kocsira, amiben ültem. Szerencsére nem látott meg, a sötétített ablaknak köszönhetően. Elindult az ellenkező irányba, itt volt az alkalom hogy újra kövessem őt. Egy ideje már követtem, többször is rám dudáltak amiért lassan mentem, szerencsére Faith nem vett észre az egészből semmit. Hirtelen befordult egy utcába, majd megállt egy épületnél. A tetején nagy, piros betűkkel a "Strip Club" felirat díszelgett. Megdöbbentett a látvány, ahogy a hosszú, sötét hajú lány bement oda. Vajon mi köze van ehhez a Club-hoz? Sokkoltan hagytam el ezt a helyet, úgy döntöttem mára nem kell több.

~Prológus~

*Niall szemszöge*


A sötét utcán egyedül indultam haza, csak pár ember volt a város ezen környékén, ők is siettek a saját dolgukra. A srácok minden erejükkel, már ha volt erejük, mivel elég részegre itták magukat, azon voltak, hogy engem marasztaljanak a buliban, mondván vége a több hónapos turnénknak, megérdemlünk egy minimum két napos ünnepelést. Nekem ehhez nem volt kedvem, tegnap értünk haza és még egyáltalán nem pihentem ki magam. A szél enyhén fújt, így november közepére már eléggé lehűlt a levegő, nemsokára karácsony, az is elképzelhető, hogy 1 hét múlva ilyenkor már hóval lesznek beborítva az utak, és az emberek majd megállás nélkül nyüzsögnek, hogy időben megvegyék a tökéletes ajándékokat. Úgy döntöttem a saját házamba megyek, mert nem volt kedvem arra ébredni, hogy négy részeg barátom esik be az ajtón, és majd még nekem kellene segíteni nekik. Lefordultam jobbra, gyalog voltam, mert nem olyan messze van a házam a buli helyszínétől. Az utcában csak pár villanypóznán volt világítás, a többin vagy kiégett vagy pislákolt. Egy sikátor mellett elhaladva egy hangot hallottam meg. Visszafordultam, de nem láttam be, viszont ez határozottan egy lány hangja volt. Elővettem a telefonom, hogy egy kis fénnyel eljussak a hanghoz. Egyre közelebb hallottam, úgy tűnt mintha segítségre lenne szüksége. Nem tudtam kivenni a szavakat, teljesen összemosódtak. Ahogy elértem a lányhoz, megdöbbentett a látvány. A földön feküdt, hosszú sötét haja körülötte szétterült, csak egy hosszú, fekete szövet kabát volt rajta, alatta csillogó fehérnemű, és egy magassarkú cipő. Az arcára világítottam a telefonommal. Szemei csukva voltak, erős sminkje le volt folyva az arcán, piros rúzsa elkenve. Leguggoltam hozzá, nem tudtam hogyan szólíthatnám meg.
-Héé...ömm segítsek valamiben?-ráztam meg a vállát. Lassan nyitotta ki a szemét, értetlen, ködös tekintete volt.
-Ki vagy?-kérdezte és felszisszent, majd a fejéhez emelte a kezét-Aúú-mondta eltorzult arccal.
-Figyelj elviszlek hozzám, ott kipihenheted magad ha gondolod..-nem tudtam, hogy felajánljam-e egy idegen, enyhén részeg lánynak, viszont nem hagyhattam itt, hiszen alig tud magáról, nem hiszem, hogy egyedül fel is bír állni. Visszacsukta szemét, egyik kezemmel megfogtam derekát és segítettem felállni, másikkal átlendítettem karját a nyakamon és elindultam vele. Lábai összecsuklottak,valamit motyogott, de nem értettem. Kiérve a sikátorból karját elengedve előkaptam a telefonomat és hívtam egy taxit. Míg vártam ránéztem a lányra. Lassan lélegzett, lehelete látszott olyan hideg volt már, és alkohol szagú volt. Karjaimban remegett, egyik kezemmel leszenvedtem magamról a kabátomat és ráterítettem. Hosszú haja kócosan hullott arcába, majd egy kicsit összerezzent a taxi hangjától, de szemeit nem nyitotta ki. Betettem a kocsiba, majd én is beültem mellé. A taxis furcsán méregetett minket a visszapillantóból, de nem szólt, csak annyit kérdezett, hogy hova legyen a fuvar. Lediktáltam a címet, nemsokkal később meg is érkeztünk. A zsebemből kivettem némi papírpénzt majd egy 'tartsa meg a visszajárót' szöveggel kisegítettem a lányt a kocsiból. Felérve az egyik vendégszobába lefektettem a lányt az ágyra, aki már mélyen aludt. Jobban szemügyre vettem az arcát, a szemöldöke fölött fel volt repedve egy kicsit. A szoba fürdőjében bevizeztem egy kisebb kendőt, elővettem egy ragtapaszt és visszamentem hozzá. Leülve mellé az ágyra letöröltem a megszáradt vért és festéket, majd beragasztottam a sebet. Határozottan jobb látványt nyújtott. Levettem róla a kabátomat és az övét, majd a szobámból hoztam neki egy pólót és egy melegítő nadrágot. Nehezen, de sikerült ráadnom a ruhákat, majd betakartam és átmentem a saját szobámba. Gyorsan lefürödtem, majd bedőltem az ágyba. Nem bírtam elaludni, az agyam csak a bajba jutott lányon járt, és hogy hogy került abba a sötét sikátorba...