~Prológus~

*Niall szemszöge*


A sötét utcán egyedül indultam haza, csak pár ember volt a város ezen környékén, ők is siettek a saját dolgukra. A srácok minden erejükkel, már ha volt erejük, mivel elég részegre itták magukat, azon voltak, hogy engem marasztaljanak a buliban, mondván vége a több hónapos turnénknak, megérdemlünk egy minimum két napos ünnepelést. Nekem ehhez nem volt kedvem, tegnap értünk haza és még egyáltalán nem pihentem ki magam. A szél enyhén fújt, így november közepére már eléggé lehűlt a levegő, nemsokára karácsony, az is elképzelhető, hogy 1 hét múlva ilyenkor már hóval lesznek beborítva az utak, és az emberek majd megállás nélkül nyüzsögnek, hogy időben megvegyék a tökéletes ajándékokat. Úgy döntöttem a saját házamba megyek, mert nem volt kedvem arra ébredni, hogy négy részeg barátom esik be az ajtón, és majd még nekem kellene segíteni nekik. Lefordultam jobbra, gyalog voltam, mert nem olyan messze van a házam a buli helyszínétől. Az utcában csak pár villanypóznán volt világítás, a többin vagy kiégett vagy pislákolt. Egy sikátor mellett elhaladva egy hangot hallottam meg. Visszafordultam, de nem láttam be, viszont ez határozottan egy lány hangja volt. Elővettem a telefonom, hogy egy kis fénnyel eljussak a hanghoz. Egyre közelebb hallottam, úgy tűnt mintha segítségre lenne szüksége. Nem tudtam kivenni a szavakat, teljesen összemosódtak. Ahogy elértem a lányhoz, megdöbbentett a látvány. A földön feküdt, hosszú sötét haja körülötte szétterült, csak egy hosszú, fekete szövet kabát volt rajta, alatta csillogó fehérnemű, és egy magassarkú cipő. Az arcára világítottam a telefonommal. Szemei csukva voltak, erős sminkje le volt folyva az arcán, piros rúzsa elkenve. Leguggoltam hozzá, nem tudtam hogyan szólíthatnám meg.
-Héé...ömm segítsek valamiben?-ráztam meg a vállát. Lassan nyitotta ki a szemét, értetlen, ködös tekintete volt.
-Ki vagy?-kérdezte és felszisszent, majd a fejéhez emelte a kezét-Aúú-mondta eltorzult arccal.
-Figyelj elviszlek hozzám, ott kipihenheted magad ha gondolod..-nem tudtam, hogy felajánljam-e egy idegen, enyhén részeg lánynak, viszont nem hagyhattam itt, hiszen alig tud magáról, nem hiszem, hogy egyedül fel is bír állni. Visszacsukta szemét, egyik kezemmel megfogtam derekát és segítettem felállni, másikkal átlendítettem karját a nyakamon és elindultam vele. Lábai összecsuklottak,valamit motyogott, de nem értettem. Kiérve a sikátorból karját elengedve előkaptam a telefonomat és hívtam egy taxit. Míg vártam ránéztem a lányra. Lassan lélegzett, lehelete látszott olyan hideg volt már, és alkohol szagú volt. Karjaimban remegett, egyik kezemmel leszenvedtem magamról a kabátomat és ráterítettem. Hosszú haja kócosan hullott arcába, majd egy kicsit összerezzent a taxi hangjától, de szemeit nem nyitotta ki. Betettem a kocsiba, majd én is beültem mellé. A taxis furcsán méregetett minket a visszapillantóból, de nem szólt, csak annyit kérdezett, hogy hova legyen a fuvar. Lediktáltam a címet, nemsokkal később meg is érkeztünk. A zsebemből kivettem némi papírpénzt majd egy 'tartsa meg a visszajárót' szöveggel kisegítettem a lányt a kocsiból. Felérve az egyik vendégszobába lefektettem a lányt az ágyra, aki már mélyen aludt. Jobban szemügyre vettem az arcát, a szemöldöke fölött fel volt repedve egy kicsit. A szoba fürdőjében bevizeztem egy kisebb kendőt, elővettem egy ragtapaszt és visszamentem hozzá. Leülve mellé az ágyra letöröltem a megszáradt vért és festéket, majd beragasztottam a sebet. Határozottan jobb látványt nyújtott. Levettem róla a kabátomat és az övét, majd a szobámból hoztam neki egy pólót és egy melegítő nadrágot. Nehezen, de sikerült ráadnom a ruhákat, majd betakartam és átmentem a saját szobámba. Gyorsan lefürödtem, majd bedőltem az ágyba. Nem bírtam elaludni, az agyam csak a bajba jutott lányon járt, és hogy hogy került abba a sötét sikátorba...